HARMINCKETTŐ

Wedge hozzáérintette a hüvelykujját a verpin technikus, Zraii által feléje nyújtott adattáblához.

– Köszönöm, hogy ilyen gyorsan felszereltétek a plusz-üzemanyagtartályokat. Ez nagyon sokat fog jelenteni ma.

A rovarszerű technikus valamit zümmögött, mire Wedge elmosolyodott és bólintott, noha fogalma sem volt, mit mondott neki a verpin. Feltételezte, hogy a hajó orrára erősített légellenállás-csökkentő lemezekre hívta fel a figyelmét. A Borleias légkörébe érve azok el fognak égni, és azt a látszatot keltik majd, hogy meteor hullott a bolygóra. – Jó munka volt, Zraii.

A technikus feje mögött látta, hogy Corran és Mirax lép a hangárba. A lány arcon csókolta Corrant, aki gyorsan odaszaladt a saját, zöld-fehér X-szárnyújához. Mirax hosszasan nézett utána, és szorosabbra fogta dzsekijének gallérját.

Mirax és Corran? Az ellentétek tényleg vonzzák egymást.

Wedge megdöbbent, mert vonzalmuk annyira valószerűtlennek tűnt, mint az, hogy Leia hercegnő beleszeretett Han Solóba. A gondolatra nem kis nyomást érzett a gyomrában. Ha ezek is annyi mindent átéltek volna, mint ők ketten...

Mirax odament Wedge-hez, és résnyire szűkült szemmel nézett rá.

– Ha nincs elég gondod, csinálsz magadnak, Wedge.

– Olvasol a gondolataimban?

– He?

– Klassz dzsekid van... jobban áll rajtad, mint Corranon.

Mirax mosolygott, de nem pirult el.

– Csak barátok vagyunk. Ooryl tegnap felajánlotta az ágyát, és én elfogadtam. Beszélgettünk. Nem történt semmi. – Oldalt pillantva látta, hogy Erisi közeledik. – Jó, hogy Corran nem horkol, legalább tudtam aludni.

Wedge megrázta a fejét.

– Most bevetésre megyünk, Mirax. Hagytam üzenetet a számodra és apádnak, ha nem jönnék vissza.

– Visszajössz, Wedge. Már lenyelted a legnagyobb falatot, amit elcsentél a császár asztaláról, nehogy már a morzsa akadjon a torkodon. – Mirax átölelte, és arcon csókolta. – Nem tudom, hol találok annyi festéket, amennyivel felfesthetem a gépedre a találataidat.

– Kösz, Mirax. – Erisi felé fordult. – Mondani akar valamit, Ms. Dlarit?

– A Vezérkar üzeni, hogy zöld utat kaptak.

– Nagyszerű. Tehát indulhatunk. -Wedge éleset füttyentett, és kezével egy kört írt le a feje felett. A Zsiványok mind feléje fordultak, majd beszálltak a pilótafülkébe. – Sajnálom, hogy nem tart velünk, Ms. Dlarit.

– Nem hiszem, hogy jobban, mint én. Az Erő legyen magával!

Wedge elmosolyodott.

– Kösz. Álljanak félre a veszélyzónából!

Feltette a sisakját, és beszállt az X-szárnyú fülkéjébe. Beszíjazta magát a katapultülésbe, azután kiadta az indítási parancsot a komputernek. A hajtóművek halk duruzsolással keltek életre. Becsukta a fülke tetejét, és hátrafordult.

– Készen vagy, Mynock?

Az R5-ös csiripelt valamit, s Wedge a válaszába beleszőtte a félelem felhangját. Nem volna bevetés, ha nem így éreznénk.

– Zsivány Vezér az Irányításnak, felszállási engedélyt kérek.

– Irányítás Zsivány Vezérnek, az osztag felszállhat. Az Erő legyen magukkal! És pontosan célozzanak!

– Ahogy parancsolod, Tycho. Tíz óra múlva találkozunk.

– Várni foglak.

Wedge hüvelykujját feltartva jelzett Tycho irányító központ ablakában látható árnyékának, majd lassan felpörgette a repulzorliftet. Az X-szárnyú lassan felemelkedett a talajról, majd egy könnyed lábmozdulatra elfordultak a vezérsíkjai, és elindult a hangár kijárata felé. Wedge előrenyomta a gyorsítót, előrebuktatta a gépet, hogy jobban lássa a terepet, visszahúzta a leszállótalpakat, és kiröppent a hangárból.

Körötte a Noquivzor sárga szavannája hullámzott a gyenge szélben. A gépe közömbös volt a szélre, ahogyan a bolygó békéjére sem volt tekintettel. A távolban barna foltok igyekeztek egymás felé: az elbitangolt vadnerfek kerestek menedéket a csordánál. Az egyetlen fán, amit Wedge meg tudott figyelni, egy hatalmas taopari várta türelmesen, hogy a zsákmány közelebb érjen.

Tychónak igaza volt – még nem vagyok öreg ehhez a játékhoz. Pedig már nagyon régóta játszom. Ha visszajövök, kimegyek, és sétálok ezen a környéken, magamba szívok egy kis békét. Magában lassan bólintott. Nem jó, ha az ember elfelejti, miért is harcol.

Corran hangja reccsent a sisakban.

– A Zsiványkommandó együtt van, uram. Wedge feljebb emelte a gépe orrát.

– Köszönöm, Kilences. Emberek, teljes sebességgel a kilépési pontra! Tartsuk magunkat a forgatókönyvhöz, most nagyon fontos az időzítés! – Wedge előretolta a gyorsító karját, és elnézte az alatta elsuhanó sztyeppet meg a felhőket: csak ezekből tudta, hogy egy bolygón van.

És a Nopuivzor percek múltán már el is tüntette a nyomaikat.

Mirax megborzongott, és maga köré fonta a karját. Amikor elfordult a hangár ajtajától, látta, hogy Erisi szeme ionlövedékeket szór feléje. Most már tudom miért fázom. Kezét beledugta a dzseki zsebébe, és szorosra fogta a csípőjén, hogy a mellére varrt névtábla jól olvasható legyen.

– Ma nagyon jók lesznek, azt hiszem.

– Tudom. – A thyferrai ráemelte pillantását. – De persze a te kis kalandod Corrannal végzetes lehet a küldetésre nézve. Pihennie kellett volna.

– És pihent is – mondta Mirax egyenesen Erisi szemébe nézve. – Corran meg én barátok vagyunk, nem több. Az apja ismerte az apámat.

– Az ő apja vadászott az apádra.

– És elkapta, úgyhogy nyugodt lehetsz, emiatt nem is lehet köztünk semmi.

– Jó. Bizonyítsd be, hogy nem is volt!

A burkolt kihívástól Mirax megborzongott. – És ha nem?

Erisi szeme kék szikrákat szórt.

– Te csempész vagy. A mostani hatalmammal el tudom intézni, hogy egyetlen bactaszállítmányhoz se juss hozzá. Garantálni tudom, hogy senkitől nem fogsz kapni megbízást. Röviden, itt és most véget tudok vetni a karrierednek.

A thyferrai vonásai valamelyest megenyhültek, de a szeme tovább szikrázott.

– Mindezt megúszod, ha Corrant békén hagyod. Máskülönben bevetem ellened a befolyásomat: De lehetünk barátok is, akkor tapasztalni fogod, az milyen előnyökkel jár

Mirax legyűrte magában a vágyat, hogy körömmel kaparja le Erisi arcáról a mosolyt. Nem mehetett ki az osztagával a bevetésre – ez úgy látszik, a kelleténél jobban megviselte.

– Ezt jó tanácsnak veszem. Ha netán később ennél többet is éreznék Corran iránt, a saját életemet akkor is kedvem szerint fogom alakítani. Most pedig mennék a dolgom után. Ha megbocsátasz.

– Hát persze. – Erisi most kedvesen mosolygott, de a szeme még tüzelt. – Később még beszélgetünk.

Mirax viszonozta a mosolyát, majd elsietett a Pulsar Skate felé. Felfelé menet a rámpán beleszagolt a levegőbe, hogy érezni-e még a hűtőgáz szagát. Nem érzett semmit, s ennek már önmagában is örülhetett volna, csakhogy még élénken élt az emlékezetében az Erisivel folytatott beszélgetés. Különösen mert olyan dölyfösen beszélt velem.

Mirax nagyon jól viselte a klienseinek a durva beszólásait, de az más, az nem személyes affér Erisi viszont a magánéletébe akar beleszólni. Ráadásul üzleti nyomással fenyegette meg, ha nem változtat a magánéletén. Noha Erisi ajánlata lényegében vonzó volt, mégiscsak arról van szó, hogy eladná neki énje egy darabját, és ez olyasmi, amire már nagyon régóta nem hajlandó.

Igyekezett meggyőzni magát, hogy az ajánlat morális része az, ami zavarja, de arról az egyre erősödő érzésről is tudomást kell vennie, amit Corran iránt kezd érezni. Ez nem szerelem – efelől egészen biztos volt –, de még az is lehet belőle. Legkevésbé Corran testesítette meg azt, ami számára az élet folytonosságát jelenti.

Tudta, ugyanolyan könnyen gyűlölhetné is, mint ahogyan kedveli, és Corran sokkal elutasítóbb is lehetett volna vele. Amikor a rhyscate-et vitte neki meg a csempészárut, arra számított, hogy feldühíti vele. Elég oka lett volna rá, hogy megharagudjon miatta, de ő hálás volt az ajándékért. Akkor éjjel gyengéden közeledett hozzá, s lehet, hogy most ennek az emléke dolgozik benne.

Mirax bevallotta magának, hogy csak azért fogadta el Ooryl ajánlatát, hogy megszabadulhasson egy negatív érzéstől. Felkészült rá, hogy Corrannal alszik, és nagyon utálta volna, ha a "holnap lehet, hogy meghalok" szöveggel csábítja el. A tény, hogy egyáltalán nem próbálta elcsábítani és kitért hívogató karja elől, meggyőzte Miraxot, hogy Corran sokkal összetettebb egyéniség, mint egy közönséges CorSec-tiszt.

Megborzongott. Nincs szükségem arra, hogy viszonyt kezdjek valakivel, és nem is akarok, legkevésbé annak a fiával, aki a Kesselre küldte az apámat. És azt sem akarom, hogy egy bactakirálynő irányítsa a magánéletemet.

Felemelte a fejét, és rájött, hogy a sullustai pilótája beszél hozzá.

– Mi?

Liat Tsayv, az egérfülű pilóta még egyszer elcincogta a mondanivalóját.

– Nem, fogalmam, sincs, merre indulunk, mert azt sem tudom még, hogy mit szállítunk.

A sullustai oldalt billentette a fejét, és rosszallóan morgott.

– Csak hogy tudd, nem háltam egy pilótával, de ha vele háltam is volna, ő nem az egység szállásmestere. Arra gondoltál-e, hogy adatokat hívj le Emtritől? Nem? – A kommunikációs konzolra mutatott. – Akkor láss neki!

Liat bekapcsolta a konzolt, és csiripelni, sikongatni kezdett bele. Mirax megnyomta a holoprojektor gombját, mire a Skate pilótafülkéjének ernyőjén megjelent az elad-vesz kettős listája. Gyorsan átfutotta, és azonnal látta, hogy többnyire katonai felszerelést keresnek, márpedig azért ígéretekkel fizetnek, és roppant alacsony haszonnal lehet hozzájuk jutni. Mindazonáltal hajlandó belemenni egy ilyén üzletbe, hogy amíg jobb fuvar lesz, se töltse tétlenül az idejét.

Megjelent a fogyasztói lista is, és az sokkal ígéretesebbnek tűnt, mint a katonai. És volt köztük néhány igen érdekes portéka.

– Liat, kérd le a tizenöttől huszonötig terjedő tételek árajánlatait.

A sullustai teljesítette a parancsot, azután a kezét dörzsölgetve várta az eredményt.

– Az istenit, ez nem jó – csapta össze Mirax a tenyerét. – Mondd a droidnak, hogy tizenöttől huszonötig mindent megveszünk. Igen, mindent.

Liat dühösen ciripelt.

– Tudom, hogy innen nem éred el mindegyiket. De tárgyalj kizárásos szerződésről. Adj meg mindent, amit kérnek! Még együttműködést is. Csak láss neki! – Kihúzta a komlinket a fülke töltőaljzatából. – Ha megvan, értesíts! Én kimegyek, figyelem Wedge társát.

Baj van, nagyon nagy baj, és ha nem nézek szembe vele, az egyik barátom a halálába rohan.